Flamenco

A flamencóról… 
Flamenco, amely közel kétszáz éves múltra tekint vissza, Spanyolország déli részéről, Andalúziából származik. Ebben a zene- és táncvilágban keveredtek össze a különböző népek kultúrái: a mór, a zsidó, a keresztény, az andalúz, az arab, az indiai és a cigány kultúrák. A Flamenco mára már a világon egyedülálló művészetté fejlődött, melynek van saját dialektusa, egyedülálló tradíciója és szabálya, s mely mégis napról napra változik. A flamenco egy szájhagyományon keresztül terjedő tradíció, csupán a zene lett sikeresen átírva szóló gitárra. 
A három alapvető eleme a Flamencónak az "El Cante" (ének), az "El Baile" (tánc,) és a "La Guitarra"(gitáros) szövetségéből kiindulva, a "cante" számos stílusa vagy formája alakult ki, amelyeket "palos"-nak neveznek. Mindegyiknek van saját neve, eltérő zenei karakterisztikus hangneme vagy "módusa", egyedi hangzatmenete és ritmikai képe, ez a "compas".A többség számára a flamencóról először egy szenvedélyes, tüzes táncosnő/férfi jut először az eszébe,
aki ritmusos kopogásával, hirtelen forgásaival, nagy kifejező erővel és mély érzelmekkel tölti meg a táncát. Ezt a hangulatot a végletes fájdalomról vagy épp örömről szóló dalokkal az énekes tölti meg, melyhez nélkülözhetetlenek a flamenco gitár húrjain felcsendülő vérpezsdítő